Észkerék

míg én üdezöld réteken bolyongtam
te kivesézted a semmit
hazug szavakat porcukorként hintetted
mindent befedett
mint valami puha meleg hótakaró

"A kis nyúl didereg
Megbújik a földön
Nem baj az ha hull a hó
Csak vadász ne jöjjön"

szavak keringnek
valcer
Bécs
nagy magyar
ja, hogy az földrajzilag másutt van...

"Hull a hó hull a hó
Mesebeli álom
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon"

mekkora puttony!
tele mindenféle
földi jóval

A kis gyufaárus lány

előjelek, ékezetek
rideg szemek
süket fülek

nézd!
csodaszánkó ereszkedik alá
rajta vajon ki ül?
s mit osztogat?

télvíz idején
mondanám
de hol a tél?
hol a tél?

kipp-kopp
harkály kopog
bejöhetek?
hülye kérdés!
hisz bent van már...

szeldeltek a levelek
fázósak a lombok
le is hulltak
a jövő ígéreteként

kormánykerék
észkerék
hogy is van?
"Stik-stik, nulla-négy, nem forog az észkerék…"

Siersthal, 2018. december 18.

Köszönet

Véredényeimben még csordogálnak éltető elemek. Hívnak a reggelek, az új napok.
Kezemet a fény felé fordítva csodálom a röntgensugarakat, mik majd' átvilágítank.
Ébredő gondolatok hamuszín bölcsöből kelve parázsként izzanak. Nem seprem el a
múltamat, nem kérkedek a sok semmiséggel. Mégis melegség csurran vissza-vissza térő
gondolataimba, mik egykoron megestek. Mesélhetnék. Tán jó is lenne.
Tudom miket tettem s miket nem. Szerettek s szerettem. Ember voltam. Adtam-kaptam.
Mégis az adás a legnagyobb kincs mi szívbe visszatérve zubogó mély zenével kering:
öröm óda.

Siersthal,  2018. december 18.