gazdag vagyok

2011. október 20.

Cikcakkosra szabdalt kódolt jelek
én többé meg nem értelek
- ott lóg a két olló a régi kredencen -

arabul tanulok fényre vágyva

azok a jelek, megannyi zsákolt szerelmek
- hiába no, téli hideg früstüköl -
szenes pince dohos mélye halmozza fel
szénledobón vadul csúsznak le, le
- pecki domb, szánkó, apa barna tekintete -

mára minden összekeveredett

rendetlen rendeket öntenek garmadába
őrlő malom örökkön éhes garatába

és már megjött a sipákoló Böske
és az ifjú Mika Béluska, kicsiny húgával
áttetsző, sovány arcuk stemplije a szegénységnek
a házuk helyén már rég egy terpeszkedő ámerika

vonaton robogtam én is veletek
az elején milyen mókás volt
önfeledten játszottunk,
de egyre többen lettünk
már nem volt tér
a labda is elveszett
álmomban is hallom a vad kutyaugatást
pedig szeretem őket

hova nem visznek az elszabott gondolatok!
a pince mélye, a vagonok és a palota-avarvackok
- minap egy macska otthona -

fejemben kaszabolt szavak, mint gyerekkor
vásári luftballonjai lebegnek
sorsuk egyértelmű, bármily könnyű

nézd el nekem egyetlenem, azt ami elnézhetetlen

embernek születni nehéz mesterség
a lerövidített tanulóidő csak a kontároknak kedvez
manufaktúra csínyja-bínja lepedékes emlék
holmi szép lelkek ékes gondolata
vásári portéka az élet

- jóízű szavak elferdülten íródnak, mert kimondva minden oly más... -

Kék

2011. november 30.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ma minden kék
Attila old
és anyám
parányi alakja
foszló sóhaj
a messzeségben

ma minden kék
pedig oly szürke
csöpög az ég
a fagy lehelete
bimbós bangitára ült
fényesen csillan jeges levele

ma minden kék
és anyám
parányi alakja
egy foszló sóhaj
az öröklét egén
égő heg kőszívemen