csak úgy
szögesdrót és bakancsok idebent most zene szól "Mal de Toi! szaggatott, furcsa talán, mint némely fájdalom odakint süt az októberi nap szemben a ház fala szinte világít az ablakban még muskátlik őrzik a nyár harsogó pirosát alant a kert zöld ott már elfogytak a virágok felfalta őket az idő lám megint az idő mindig és mindig és mindent rákenünk picit hátradülök és látom a tuja sövény előtt hogyan vakít az íves, fehér kőpad azon is virág állt most csak egy száraz levél míg fel nem kapja a borzongató őszi szél s már Anznavour énekel a kis éjszemű örmény mon amour mon amour... mon merveilleux amour... és igen a szerelem tán nagy betűvel kéne írnom hisz felemel és letaszít elmondhatatlan csoda őrületbe kergető akár így, akár úgy idebent hideg honol fáznak a virágok nem nyílik ki szegény gardenia mostoha a sorsa pedig mily bódító lehetne illata
2011.10.02.
