Kertünk

2010. augusztus 25.

látod drága
nem múlik az érzés
inkább egyre mélyül
egyre szépül
mindenben téged érezlek
téged tudlak
oly szép vagy
szeretem amikor ízed
szétomlik bennem
és te jársz a vérkeringésemben
szeretem mikor hallom hangod
s ahogy rágyújtasz
pedig nem szeretem a cigit
és ahogy mondod:
- "szeretlek"
a szó bennem teljesen levetkezett
meztelen valója béleli lényemet
mindenem te vagy
milyen is ez
mint a legszebb Kert
szemnek tán  nem is látható
akkor hogyan is érzékeljük
úgy gondolom azzal akik vagyunk
a benső rezdüléseinkbe olvad a Kert rezgése
bennük kelt életre csoda folytán
valami titkos gondviselő megajándékozott minket
és micsoda boldogság ez az illatos virág
de több ez hisz maga az egész Kert a mienk
vagy inkább magunk vagyunk az...
zegzugos útjaival
csendes pihenőivel
madárdalával
illatárjával
lombok susogásával
aki megérezte egyszer is ezt a szépet
annak szívében örökkön nyílik
az idő bár megváltoztatja
ahogy évszakokként változik a táj
de a Szép mindegyikben ott él
és ez az örök változás teszi még szebbé
a szomjas szív folyton forrásra lel
táplálja önön szép álmát
kiapadhatatlan forrás
nem tudlak hát nem szeretni téged
bennem rezdülsz
s benned rezdülök
ahogy az élet a Kertben