mondd te szél, tudsz te álmokat görgetni hangosan,
ahogy zörög a szúrós iringó
a beszökő ősszel szalmasárgán,
amikor vágyakozva felkapod...
mondd mit akarsz tőle?
szenvedni?
tüskéin fennakadni?
érezni, hogy mégis van tested?
mondd szél ilyenkor sötét este
mikor kevélyen pöffeszkednek odafenn
az irigy csillagok
hova rejtetted bánatos hangod
hol reszket a lelked?
én tudom, akkor is, ha nem mondod
ha nem rezdül a vén diófa sötét lombja
ha nem rázkódnak hangos sírással a nyírfalevelek
annyira kérlek gyere már te szél!
kapj fel engem!
repíts messze
törd össze csontjaimat
szórj szét engem
véremmel szép pirosra festelek
végre lesz ruhád is néked, óh szél
mert ilyen árván nem akarok már élni
szép kedvesem messze tőlem
magamra hagyott
már nem szomjazza szavaimat
már nem suttogja:
- szívem
nem ismétli:
- szeretlek...
óh szél kapj fel engem
törjél össze még ennél jobban
hints szét a világban
elhagyott a szép szerelmem
nélküle nincs életem
tőle kaptam - már halott voltam
visszavette - újra haltam
vigyél messze te szél!
fotó: Alíz 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése