fotó: Alíz
Ma este utazom Velednélküled
Válladra hajtom fejem
Megpihenek csendesen
Te halkan mesélsz
Fonod a szavakat
Bomlik a múlt fotó: Alíz
Már Te is utazol
messze gyermekkorba
mesélsz kipirult arccal
mindenféle titokra kapu tárul
besétálunk...
Aztán elfogy a szó
pihen a perc
lágyan fogod a kezem
ujjaink kapaszkodnak
életre kelnek
ölelkeznek
majd kibomlanak
elengedik egymást
hogy lassan tovább vándoroljanak
Szemünk egymást keresi...
vajon mit rejt pillantásunk
Nyílik ajkunk
bimbó bomlik
kezünk sétál lassan
testünk beleremeg
Megállunk
átkötjük a csodát
még bújjon
még várjon
nincs karácsony...
majd mikor már
a pillanat nehéz
és a szív kitárul
az ész bezárul...
akkor lassan kibontjuk
azt a bezárt vágyat...
és ha még akkor sem
hát újra várunk
sietni sosem...
szépen lassan
szépen lassan
csak a csoda
nincs mohóság
mesél
minden mesél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése