Tenyeredben

fotó: Alíz

Összegabalyodott emlékeket old kezed
lágyan simítod hajam
nap fényétől lángot vet
csillogó zuhatag
derekamra omlik
ringó gabona-tenger
szoknyám libben a szélben
kék-kék, tengerkék
hullámzik a lelkem
szeretlek
szeretlek – mormolom halkan
miközben sós könnyeim folynak
tenyered mélyén rejtelmek
vonalak határozottan sorakoznak
jósda ajtaja mára zárva
a titkok csüggedten elpihennek
nézlek fátyolos szemmel
elmosom minden emléked
földöntúli szerelem
csak a szív mi érzi
rég elpihent a test
szeretlek
formázza újra szám a hangokat
de csak néma tátogás
szegény partra vetett hal