Keringőnk

álomittas szemem
reád emelem
a homályon át
elmosódik arcod
nem baj
hisz tudom
minden vonásod

látod drága
elszállt az idő
megfakult a festék
foltos a kéz
csendes a szív
emlékek elpihennek

ma valahogy oly
furcsa lettem
éteri lett lényem
nem hív a föld
édes illata
vagy ha igen
magába le

de te még maradj
vagy jöjj velem
egy utolsó keringőre
nézd előveszem
féltve őrzött
régi ruhánk
csak egy nap volt rajtunk
és most már örökre

(Jarles, 2007)