Csak nézlek

csak nézlek
ajkadon a pihéket
lágy szavakkal becézem
s képzelem hópelyhek pilinkéznek
szempilládra fércelődnek
leheletünk melegétől
olvadozva sírnak
s lassan lecsordulnak szájad
mosolygó szegletébe
s te nevetve nyelvedre ülteted őket
mintha lennének édes falatjai
a mindent feledtető perzselő csóknak
vágy söpör utat törpül minden fájdalom
kitárt karokkal olvadunk egybe
illatos füstként kígyózunk az égre