a diófa alatt sosem esik
száraz az ág
a föld kopog
mint ősszel a pottyanó diók
a diófa alatt sosem esik
szomjas a szív
pereg az ősz
köd szitál
ezüstözött pókhálószálak szállnak
festetlen a hajad
nézlek
szemem arcodon pihen
a diófa alatt sosem esik
kifosztott a táj
pereg a festék a zsaluról
alatta zöldell a föld
kaszabolt emlékek gondosan csomagolva
a diófa alatt ma könnyek folynak
2008. augusztus 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése