2019. január 9., szerda

Reggeli levél (1.)

Mi a boldogság? Van-e boldogság? Mi az öröm???
Áh, egyik kedvenc mesém: Várnai Zseni: Örömök Kertje!
Odakünn tavasz van! Üdezöld a fű, dolgozik az ásóbajnok,
szaporodnak a halmok. Halmok, hantok, elesett katonák, háború.
Volt van, lesz míg ember él a földön. Ha csak egy, akkor is. Önmaga harcosa....
Előbújt a Nap. Fénye beragyogja a látóhatárt.
Derít, kedvet érlel...akár nyáron a mosolygó gyümölcsöket.
Szarka száll.
Szép az élet mindenek ellenére.
Szép, szép, Szép Ernő.
Nem más az élet, mint egy nagy meséskönyv.
Minden lapját más és más írta, írja.
Van hogy himnusz, van hogy dráma, van hogy karcolat,
van hogy..., van hogy..., van hogy... :)
Minden van!
Szép zene szól.
Zene az élet.
Hullámzó, változó.
Örömóda, gyászinduló...
Vagyunk hát halálra születve.
Egy villanás, egy rövidke utazás itt a földi lét...

Siersthal, 2019. január 09.

2018. december 18., kedd

Észkerék

míg én üdezöld réteken bolyongtam
te kivesézted a semmit
hazug szavakat porcukorként hintetted
mindent befedett
mint valami puha meleg hótakaró

"A kis nyúl didereg
Megbújik a földön
Nem baj az ha hull a hó
Csak vadász ne jöjjön"

szavak keringnek
valcer
Bécs
nagy magyar
ja, hogy az földrajzilag másutt van...

"Hull a hó hull a hó
Mesebeli álom
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon"

mekkora puttony!
tele mindenféle
földi jóval

A kis gyufaárus lány

előjelek, ékezetek
rideg szemek
süket fülek

nézd!
csodaszánkó ereszkedik alá
rajta vajon ki ül?
s mit osztogat?

télvíz idején
mondanám
de hol a tél?
hol a tél?

kipp-kopp
harkály kopog
bejöhetek?
hülye kérdés!
hisz bent van már...

szeldeltek a levelek
fázósak a lombok
le is hulltak
a jövő ígéreteként

kormánykerék
észkerék
hogy is van?
"Stik-stik, nulla-négy, nem forog az észkerék…"

Siersthal, 2018. december 18.





Köszönet


Véredényeimben még csordogálnak éltető elemek. Hívnak a reggelek, az új napok.
Kezemet a fény felé fordítva csodálom a röntgensugarakat, mik majd' átvilágítank.
Ébredő gondolatok hamuszín bölcsöből kelve parázsként izzanak. Nem seprem el a
múltamat, nem kérkedek a sok semmiséggel. Mégis melegség csurran vissza-vissza térő
gondolataimba, mik egykoron megestek. Mesélhetnék. Tán jó is lenne.
Tudom miket tettem s miket nem. Szerettek s szerettem. Ember voltam. Adtam-kaptam.
Mégis az adás a legnagyobb kincs mi szívbe visszatérve zubogó mély zenével kering:
öröm óda.

Siersthal,  2018. december 18.

2018. november 19., hétfő

A Dream Within a Dream



 Kivert eb módjára szenvedek, irányíthatatlan gondolatimtól. Szeretném terelni
nyájterelő, jó puli módjára... de nem lehet! Nem tudom. A mélyben mardosó fájdalom
 szétmar. Zuhanok s nincs ki s mi  megtartana. Jön a sötét, úri betegség: depresszió.
Mindent még kihegyezettebben hallok, érzek. Hiába csukom be a szemem. Látok és hallok
belül. Vaklátás, süket-hallás. Erős, nagyon erős.


  Robertora gondolok, a meg nem valósult álmaira. Ülünk a könyvtárszobában
verseskötetek szoros ölelésében. Asztalon kristálypohár a soha nem kóstolt és vágyott
konyakja valódi muránói üvegben kínálja magát. Skóciában járunk sárga nárciszok között.
Skót duda hangja veri fel a lélegző csendet. Egy villanásnyi idő. A képzelet elragad,
magával ragad s az álom maga a valóság, hisz a valóság csak álom.


Kis kocsmák
vastag gerendák
kormos falak
avítt félve bújó múlt
elpuskázott esélyek
mily rövid egy emberöltő

Elmentek a barátok. Vajon hol jövünk majd össze? Mert ennyi, csak nem lehet...




 Edgar Allan Poe  - Álombéli álom  (A Dream within a Dream)


 Rossner Roberto műfordítása


Fogadd el homlokcsókomat!
Ez búcsúm, itt a pillanat,
Akármi volt is - elmaradt.
Jól látod, nem tévedsz nagyon;
Én mindig, mindig álmodom.
S reményem, most hogy odalőn,
Túl napvilágon, éjidőn,
Túl vízión, s nem-lét fokán,
S épp eltűnése jó okán -
Úgy tűnik, most úgy találom:
Hogy ez is csak álombéli álom.

Morajló ár a partra von
Hullámtörést?l kínzatom,
Arany homokként málva szét;
Kezemben éltem - omladék,
Csuszamlik, tűnik, elcsorog,
Hiába összezárt marok,
Felsír a szívem, hogy' zokog:
Oh Isten! Meg nem tarthatom?
A semmit kell szorítanom?
Oh Isten! Meg nem védhetem?
Egy szemcsét hagyj megmentenem!
Vajh minden, amint találom;
Csupán csak álombéli álom?



Siersthal, 2018. november 19.

2018. november 17., szombat

vissza

 karácsony táján, szívemnek árnyán fájdalom bóklász. északi szél vad hidege karistolja arcom. szememből könnyeket fakaszt ez a zord hideg. vágyom a szépet, vágyom a múltam, hol gyermekként boldog is voltam. anyám hangja puha lágy meleg. finomabb mint minden kalács. apám hangja édes dallam. énekel reggel, énekel este. szól a mattinata meg a paloma. visszavágyom oda hol gyermek voltam...

Siersthal, 2018. november 17.