válaszlevél barátnőmnek

nekem nincs vasárnap...
a napok monoton dobszók
kérgessé vájták lelkemet
az idő is elpihent
s már csak magam ismétlem
miközben mint rostán kihullt az emlékezet
várakozásban feléltem a perceket
semmi mi maradt eleven
láncfűrész sívít
dölnek a fák
hull az élet
állatok sírnak
emberek írtanak
írmag sem marad
tűz és vas
poklok pokla
szívemen bánat
nyomom sem marad
az idő sebeket foltoz
a test elpihen
a lélek hova száll
senki sem tudja
akár a szél nyargal valahova
s a végtelen idő foglya lesz...

Siersthal, 2020. szeptember 13.