2012. szeptember 25., kedd

szegetlenül

bennem már rég nem lobognak a kedvek
s elfogytak a magasztos percek
mindent befedő üres érzés
gyökeret eresztett
valami elmondhatatlan
erősen táplálja
szárba is szökkent
meg nem állítható folyamat
vissza sem fordul
akár a folyó vize
egyre hangosabban csobog
a halálvágy
az ismeretlen hív
midőn majd magával ragad
sodródom ama végtelen tengeren
kikötők vannak-e
sem tudom
mégis-mégis talán elpihenhetek
a tudatlan semmiben



2012. szeptember 19.

Kína - szerelmem


Kína
elveszett múltam
benned honol


léptünk elmosódott neszét
vöröslő lampionok ringatják
szellem zúg


kibomló hajad
vánkosom takarója
simogat kezem


érzéseink bazsarózsa csokra
illatokban rezegve
száll tova


selymek siklanak
kék hegyek ormára
foszló szerelem


látomásunk a képzelet falán
tavasszal nyílik
cseresznyefavirág oltárán


Kína
örök szerelmem
lágyan ringó bárka


együtt lebegünk
a zöld vízen
mienk a végtelen


egyetlen örök
szerelmem
mindig veled újulok


Kína
utolsó sóhajom
elernyed karom...



2012. szeptember 16.

tűz és vér



szólovagok
szóltak nagyot
tiszta abrak
ha teremne
babám szeme rám nevetne
zab közé keveredett
Julcsa, Bori
gazdalegény
mind szereti
pereg a szó
hol a rosta
fennakadna
mint a pelyva
lábon áll a gabona
gyere kasza
légy újra mint egykoron
pacsirtákat nem ölöd meg...
dalok jönnek
dalok mennek
a daliák mind elnyugosznak...
hadba vonult a nemzet
kígyórétes sorban hullva
hómező végtelen
elvakítja a szemem
szerelmem Hirosima
mennyi halott égett sírja
ringató ringató
dallamok szállnak
foszló az ég alja
tűz és vér
átok rajta
szólovagok szólnak nagyot
hamis hangjuk tévútra visz



2012. szeptember 17.

tűz


ősz
te gyönyörű érett
asszony
színes ruhádban
libegsz felém
fáradt szememben
újra
vágyak lombosulnak
téged érezve
alakom
hirtelen
sudár jegenye
büszkeségét
ölti magára
ágyékom tüze emésztő
jöjj
adj magadból
éhen ne veszejts

elvétve



kegyed nincs
pedig a nap süt
az ablak pár ás
odakint ki ás
ás plusz egy
már ács
oszt ha van mivel
csol is
de megint csak parányi változás
és
csal is
hej hej
betűk
szavak
mondatok
mire vagytok jók
csaltok
hazudtok
szédíttek
de ez kell!
ha megkelt...
ülellek
vagy inkább ölellek


*
2012. szeptember 14.

honTalan

2012. szeptember 14.
többé nem
nem többé
kaland ok
kaland or r
nagy
sej sziránó
szirén ó
fel és le
és el
no meg meg
kever M
kava rom
összvevisszva
zagyvalok
és jó vagyok
ez kell ám
nem lekvár
vár
vár
birka s nyáj
birkanyáj
tűr
tür
törni nem mer
csak otthon
asszonyt
s
embert
hejhaj
sok a hal
Dunában...
de nem hall
szívemfacsar
citronyosan
érted élek
érted halok
de akkor mondd minek vagyok
el ne olvass
el ne olvadj
frigoba vele
levele
jelszavak
tódul tömeg
de hova
de hova
irgalmas isten
nyögnek
jajjongnak
sorozatgyilkos
nem kell fegyver
jő rendelet
rend e lett?
szívem kitárom
csak neked kínálom
lom
lom
babám
ne szeress
édes hazám
de ne bánd
ha én szeretlek

x&lek

bocsásd meg a mi vétkeinket
zsolozsma
lomha
álom
édes
mint otthon
hon
talan
bomba üzlet
hitel
ki lakol
lakoltat ás
sírunk
közös
lehet végre összhang?

sor!s!ok


2012. szeptember 14.

szeretlek
s itt ezernyi verssor motoz
tolakodik fosztott elmémbe
Veled játszanék
Te szép
Te kedves
vagy gyönyöröm forrása
szívem vígasza
oly édesen dalol
minden szavad
szépek szépe
édes hazám
itten messze
tagadnálak
ha tehetném
de ugye tudod
ez lehetetlen
akcentusom
mindent elmond...
bár azt hiszik báván
Budapest egal Bucarest
hiába rest ez utóbbi
de az előbbi
vajh mivé lett
híre oly rossz
oly vad
nem is hinné
ki nem hallja...
fáj a szívem
fáj nagyon
édes hazám
gyermeked maradok
ha nem is akarod
mást nem tehetek
úgy szeretlek!


(majd megeszlek
- villan a szójáték a múltból)

szívzár


halovány rózsa
hajlik az útra
tüskéje ujjamat szúrja
bánatod vállamat karcolja
réten százszorszép virágzik
piciny fejek
kecsesek
zárd szívedbe
feledd bánatod
búd
az ígéret földje
már mesében sem lélegzik
nevess
kacagj
szórjon szikrákat a szemed
akit a mozdony füstje megcsapott...
félhold karcsú alakja
ezüst álmot sző
arannyal futtatja
a szerelmes nap...
látod drága
keresem a szavakat
arany dió
ezüst mandula
karácsony
édes várakozása
kalács illata
lengi be a házat
porcukor-haj
édes nagymama
mily boldog kinek
áldottan jutott
élet
te szépséges nehéz teher
kérlek erősen nyomd a vállakat
érezzék az emberek
az ismételhetetlen
egyszeri csodát
botra támaszkodva
távolban
ködmönbe burkolódzva
mereng a semmibe
nagyapa...
nyájak
legelők
ismeretlen
vad szabadság
hegyek ormán
hó érleli a telet
de idelenn még
a szél lágyan suhan
a bágyatag nap
fáradt melegével
szeretlek világ
szeretlek kedves
te minden..