2012. szeptember 25., kedd

szegetlenül

bennem már rég nem lobognak a kedvek
s elfogytak a magasztos percek
mindent befedő üres érzés
gyökeret eresztett
valami elmondhatatlan
erősen táplálja
szárba is szökkent
meg nem állítható folyamat
vissza sem fordul
akár a folyó vize
egyre hangosabban csobog
a halálvágy
az ismeretlen hív
midőn majd magával ragad
sodródom ama végtelen tengeren
kikötők vannak-e
sem tudom
mégis-mégis talán elpihenhetek
a tudatlan semmiben



2012. szeptember 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése