mínium

ma neked
holnap nekem
együtt hogyan lehet
kedvem szegett
kedved szegetlen
szegőöltést de szeretem
álom a határon
ébren más világon...
gyöngyöt vetett a hideg
szemedből mi pereg
félelem tanyázik
brémai muzsikusok
hol vagytok
mese mese hátán
pici voltam
anya meg nagy
de más most a mérce
de sosem mérek
szeretlek
bár egyre rosszabb lettem
makacs
minden verés hiába
vörös foltok
nem ...
itt egy csatornafesték neve lett volna
de az emlékezet üres fiók
ki-be húzom
kotorászok a semmiben
hej mivé lettem
elvesztettem
zsebkendőmet
mégsem
szidott anyám érte
tarts karodban
rácsos ágyam fölé
horgolt takaró borult
csipkés mennyország
szúnyogháló
zümmög a légy
észnél légy lányom
bocsásd meg anyám
sok a vétkem
nem utazok a múltba
felkavarnám
csendesen elejtem
s le
kötésen szaladó szemek
úgy sírok
hogy könnyem nincsen
haza vágyom
melléd anyám


2012. szeptember 20.