csacskán

(azért nem egészen paulgéraldys)
*

én makacs, konok felnőtt(gyermek)
úgy hallgatok, ahogyan nem kell
csendembe sűrítem minden dacom


- csakazértse!
hiába dobol fülemben, szívemben
hangja a megbánásnak
elfordítom fejem
arcodat ne is lássam


látod, milyen buta is az ember!


ha csak egyedül lennék ilyen
tán a világ is másabb lenne
csupa jó, derék ember,
kik egymást szeretve élnének
e kies földtekén


de nem!


én bolond csak tetézem
és Te?
Te is hallgatsz
tán még konokabban
szorítod szád erősen
még lakatot is tennél rá
ki ne csússzon egy parányi hang sem
pedig...
már bánod valahol mélyen
de lehet, hogy a felszínen is


és mégis alábukunk ostobaságunkba...
hiába tudjuk nem így kell
bánhatjuk majd, ha későn ébredünk
s már nem lesz kinek mondani:
-naaa, ne haragudj
tudod, hogy nem is úgy...
csak hát
meg ízé


tudod mit?!
dobjuk félre sértődöttségünk
és újra fogjuk meg egymás kezét!
szemünkben amúgy is csillagok ragyognak
görgessük hát bátran egymás felé!


2012. október 9.