Torzó

Többé nem!


Ma csak torzultan szaladnak a gondolatok
elveszett képlékenységük
agyagba öntve formázásuk nélkül megszilárdultak


Látod, mert beléd képzelnek
olyant mi senkiben nincs
- vagyunk mind halandó emberek
s ha az utunk más is
a végünk nem más
- a kaszával felruházottal
násztánc egy végső napon -
fark csóválva követnek
izgalomtól hevülve nyalják kezed
kivert kóbor ebek farok behúzva
somfordálnak utánad
megtesznek falka vezérnek
s te kegyesen
bölcsnek tettetve magad
(mégis) elfogadod
elfogytak kik szóltak ellene(d)
mind birkamódra béget
kell az akol-meleg


megértem
ó, de mennyire
félelem-inga torzítva ver


izzadság csurog
végig a testeken
szaglik erősen


valahol száradni kell


úgy rakódik ez az érzés
az emberbe
mint a kátrány a kéménybe


akaratlan magam is érzem
ezt a csontba hatoló félelmet
megfeszül az egész testem
szorítanék valamit
de csak izmaim rándulnak görcsbe
abban a pillanatban nincs segítség
elhagy a józan ész
csak a rettegés
az elmondhatatlan rettegés
az úr
hogy aztán megint utat nyerjen a semmiben
és minden kezdődjön elölről



2012. október 7.