mint valaha kedvesem...

ma sincs kedvem felébredni
tartós tej
barátom ajándék-köntösében lézengek
kiállnak a szálak kesze-kúszán
macskatépte
hajam kócos
kender
csaptömítés


extravagáns gondolatok


néztem az olasz divatot
nem sokáig
perverz alakok
tervezőknek álcázzák magukat
bombasiker


ondolált szavakon
vitorláznék
de se fodrász
se készülék
jómagam
meg
hullamerev
agyilag
de lehet zokni is


azt mondtad ne fáraszd az olvasókat
légy tekintettel másokra


de azért felteszem
bár nem ugrik villámcsapásszerűen
ötszáz fölé a megnyitásom
igaz a szép verseké sem


különleges mutató
torzítóinga


szökellő őz
őszi vadászat
szememben szeme
törött tekintetek...
nem felejthetem


miért a borzalmak
írják
be
sziklaszilárdan magukat


hova lett a kedves
szerelmes szava
már a képzeletem se vetíti


pácolt hús
sok sárgarépa
mustár
mint növény igazi
talajtápláló


annyi
alultáplált gondolatot
forgat
nemcsak a fejében az ember


boronával igazítaná
nehéz


töpped a föld
madarak, bogarak
s mások
halnak
nyomában


miként forradalmak nyomdokában
patakzik a vér
bíborló folyam
passuth is szerette


zajokat vet az ember
mesterségesen táplálja
méreg hajt nyomukban
egyre több a süket


reszketek
de nem
aludttej
savanyú gondolatok
savas hatás
szeretik az ericák


fészkeld belém magad
gombolyítsd a szálam
s ha akarsz varrj belőle
magadnak ruhát
ne fázzon
annyira a pőre lelked
(szeretem szókapcsolat
avagy jelzős szerkezet)
s tán akkor egyenruhásan
engem is értesz

 
mint valaha kedvesem...


2012. október 3.