rabságban

valaki volt
valaki lesz
valaki
valaki
valaki
az elhatalmasodó
mindent temető
magányérzetet
semmi nem oldja
senki nem bontja
fal
fal
fal
köztes falak
legyen bármi anyag
ledőlve is erős marad
mert eredete
nem matéra

hóesés
kavargó hóesés
óriás pelyheidben
lelkek hullnak
csillagfényben

*

tél szépsége
elönti szívemet
vágyom odafentre

zugevő
zugevők

fáj az oldhatatlan egyedüllét







2012. szeptember 28.