zárójelekbe ágyazott lényegek

zárójelekbe ágyazott lényegek
úgy bújnak mint szirtre tapadt
élni vágyó virágok

permetező csendes eső
itatja a színtelenedő kertet

elnéztem tegnap az erdőt
már végigsöpört egy
fagyos hullám
rozsdásra marta
a szépséges páfrányokat
és a viháncoló szél
bizony fosztogatja a lombokat
az el nem porladt
tavalyi lombszőnyeget
süppedő vastagra hízlalja

másutt meg a moha
és a madársóska
egészen hihetetlen
zöldbe
borítja az erdő alját
s én máris elképzeltem
tavasszal
hófehér virágszőnyeg bomlik
a zsengezöldből
mint másutt a szellőrózsákból

gombák kalpagjának
tökélyét megrágcsálták
de így is megannyi
fehér lámpásként
meredeznek az ég felé

lángol a vörös bodza
pirosló fürtje
akár az izzó galagonya
szépsége
szívemre ülő igézet

„Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.”

fák, szépséges fák
mennyire szeretlek titeket
mennyifélék vagytok
mind-mind más
akár az ember...
vastagodó törzsetek
éltes asszonyok dereka
öleli kezem
simítja a redőket
mint valaha
apám időbarázdálta homlokán

zárójelekbe ágyazott lényegek
úgy bújnak mint szirtre tapadt
élni vágyó virágok



2012. október 4.