vetítő

cukros áfonya
brrr a hideg ráz
fényes fehér szemek
kristályok
csillogások
erdőt járom
de már régen vége
az áfonyának
mily öröm volt
a levélhegyek mögött
között
megbúvó szép kék szemek
szemek
barnák
zöldek
lángoló sárgák
vágatok
járatok
bányaomlás
föld méhének
rejtett kincse
rabló ember
sebet hasít
öl érte
évmilliók rejteke
álomőrzők
gyilkos harcok
arcomon
maszatos könnyek futnak
ez lehetne a kincsem
ma
szeretlek Gaia
érted esdek
s hogy kiért halok
azt nem tudom
csak ez a dolgok
nagy rendje
kicsiny gyermek
nagy pendelyben
csupasz seggel
totyog sírva
nyitott szemmel
képeket vetítek
minden zúgom
színes tárház
mit hurcolok
egyre jobban nehezedve
zuhognak a sorok
elveszett lelkem
bennük kóborol
kivert kutyák
utak mentén
sírok belül
egyre jobban
nehéz zár
nincs mi oldja
belehalok fájdalmamba


2012. szeptember 20.