alma és álom
nyelv és elv
kukacok
tekerednek
pálcikára tűzött almahéj
vibrál a kályhameleg
rózsaszín sparhelt
virágokkal ékes
zománc sem pereg
csak macska ki muzsikál
a fás ládában
a meleg tűzhely alatt
zsarátnok szívem
szítanám szerelemre
nem lehet
inkább elhamvad
s már rég Karády dalol
véres a határ...
Isonzó
Dunkerque
kergetem vesszővel a futást...
libazsír, teper tyű
bicska farag
ropogós kenyérhéjról álmodik
akár a sok éhes
lengenek
a jéggé fagyott holtestek
fenn a fán
akár a csontkemény ruhák
a szárítókötélen
észak hideg szele
havat lapátol
szeress
imaként mormolva békét
ne adj teret a papoknak
kik szentelt vízzel hintenek
élőt és holtat
áldva a gyilkos háborút
békeidőben a hátsó udvaron
sikít a fejsze
víg táncot jár a fűrész
vidáman pattognak a faszilánkok
nap tüze mi homlokunkon
pajkos cseppeket kerget
zene szól
hegedű
majd nyekken a vonó
leejti a kéz
repesz és golyó
egyformán célba ért
nincs óvó messzeség
nincs semmi
lelassul a tánc
ájult csendbe fordul a halott világ
Jánoska Alíz
2012.01.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése