gyertyaláng

gyászábrázatát magára húzta

konokok a szavak
ostorként fonódnak
hidegen lesújtanak
itt a november
és egy kinevezett nap
gyertyafények lobognak
a népes temetőkben
egyszer egy évben
siratják a holtat
könnyük nem marad
az élőknek...
sivár és kegyetlen
a mindennapok rendje
hol van a szeretet
lóg keresztre függesztve
templomok fénye
színes látszat
van ki mélyen hisz benne
de akkor miért kegyetlen
ima és zsolozsma
vénasszony attitűd
szerelmi láz
gyolcsingen szárad
rég kihűlt a szomjas test

kicsiny gyertyák
óriás mécsesek
elemes lámpák
haladjunk a korral...

meghitt meleg
természetes fény
hova lettél

barázdák mélyen vésődnek
mennyi mindent rejtenek

miért kell kisimítani
elveszejteni az emlékeket

piciny lángok reszketve libbennek
szélsuhintásra füstjük égre száll
most talán megnyugszik a lélek
illatos koszorú lágyan simogat

temetetlen holtak halkan sírnak...

2012. október 25.