Vázsonyi Juditnak
Szeretlek.
Érzed ott belül.
S ha én szeretlek,
az nincsen emberül,
nem emberi elszálló tavasz,
szeretlek, mint isten, örökké itt maradsz,
az odvas keltikék már sosem múlnak el,
öntözd meg bőven drága könnyeiddel,
süssön, mint Nap, rájuk ragyogó mosolyod,
s bárhol légy, bármikor, bárkivel, akárhogy,
én ott vagyok, ott vagyok, vagyok.
2013. április 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése