lángok

szegről-végről
szavakról-szavakra
hegymászás
lihegés
csak a csúcsra ne érj
fakó szavakat
permetező eső
lágyan mossa
mossa
Ágnes asszonyt ki érti meg
látod én folyton elkalandozom
hogy kik voltak őseim nem tudom
és amikor a szó ömlik
pedig nem is öntik dézsából
dézsa sincsen
megkönnyebbülsz
pedig szinte senki sem érti
újra szűk lett a tartomány
hol ma már mozognak
általános alany
általános
általános
higgany
láz
méreg
azbeszt
lecserélni mindent
na persze
biznisz az biznisz
ne hidd hogy egészséged féltik
új nagy hal
kapdos
ajaj
szegény kicsik
bendőben úszkálnak
de kár hogy nem rágják ki
jobb lenne
nem is tudom
micsoda mocskos lé folyna
folyna szét
már bőven elég
így is
na meg úgy is
értetlen állsz itt
már meguntad az olvasást
nem járhatsz utamon
keskeny a lábnyom
zuhanás veszély
mindenféle tábla
tilt
tilt
tilt
de nem mindenkit

aknamezőkön sétálok
itt is-ott is robbanás
húscafatok
de az még nem én vagyok

én
én
én

ki más
más

csak civakódás
értetlenség

lábak lódulnak
szöges bakancsok
nagyokat rúgnak
és taposnak

jaj

és akkor Duna-part

elég
kiáltjuk
de elveszett hangunk
elfújta a szél
meddő romantika

láz
tavasz
zsongás

zsigerdobás
hogy olyan nincs is
na persze
rég kizsigereltek

éhség

mennyi könyv

kevesen tudják
vagy csak képzelem

anyám varrj nekem új ruhát
bőrből legyen
emberi
az enyémet lenyúzták
nézd milyen pőre vagyok
csontig hatol a fájdalom

éhes vagyok
éhe a szónak
éhe a szépnek

ja hogy ezt már megírták

hát igen

képek
mennyi
mennyi

és ott futok én veled
a réten át
nem nem azon
pedig

kabát és takaró
sem fedi testem
már rongyok sincsenek

fájdalom
vonaglik önmagában
nincsen kin élősködjön

ha csak egy valaki is megértene
tán minden másként lenne

szurokeső
hull ősz fejekre

szép is lenne
de minden tar
mint az ágak
nincs tavaszi nap
nem melenget
a régi tűz

hova lett az égő csipkebokor

sándor se ír már
se a jános

tán együtt száll lelkük
a tüzet fogott csipkebokorral fel

fel

füstjelek
s elek

száll a mese

és jött laci
no meg egy másik jános

gyere
szállj velem

vagyok bódult
égi gyermek
felhőkön utazom
bokacipős lábam lóbázom

anya mindjárt elérlek
jaj ne menj messzebb

oh ha mondhatnám
mit már régen mondtam
ha mondtam

értem én piafot
de értem
alkudozni
de mind hiába
egyetlen perced sem lehet
itt a földön velem

ujjaim között
tekeregnek a szavak
ez vagyok magam
de magam

ki érti meg
ki érti meg

foszforos órák
álltak kredenceken
tikk-takk
tikk-takk
kattan
a zár
bezár
gondolatok foglya lettem
ide-oda
ide-oda

hol vagy csokonai
a friss meleggel
és azok a nárciszok
bennem ontják az illatot

temetőkert
már azt is feldúlják
sehol sincs béke
béke
vége

 2013. április 21