megint nyakamba ült a bánat
szomorúság leng körül és belül
szavak bukkannak elő a semmiből
nem is tudom honnan ismerem
titokzatos űrben lebegek
mintha egyfolytában keresnék valakit
vagy valaki engem
hívás-vágyás
minden értelmetlen
bár az értelmet sem kedvelem
szóként
és mindenre odacsapott válaszként
írnék az őszről
a színekről
talán szerelmekről
egyik múlandóbb, mint a másik
elmúlás
ez lenne a baj?
nem tudom
nem tudom mikor rám tör ez a valami
miért, honnan, minek
szavak zsonganak
összezsugorodnak
végleg eltűnnek
nyomatuk szívemen marad
átformál
és mégis maradok ahogy vagyok
terhekkel rám rakott
borzongok
tél imája
fehérség
didergés
messze hómezők
csontsovány apám
gyermek szeretnék lenni
2013. szeptember 9., 11:35
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése