2014. április 16., szerda

gyermek lennék

megint  nyakamba ült a bánat
szomorúság leng körül és belül

szavak bukkannak elő a semmiből
nem is tudom honnan ismerem

titokzatos űrben lebegek
mintha egyfolytában keresnék valakit
vagy valaki engem

hívás-vágyás

minden értelmetlen
bár az értelmet sem kedvelem
szóként
és mindenre odacsapott válaszként

írnék az őszről
a színekről
talán szerelmekről
egyik múlandóbb, mint a másik

elmúlás

ez lenne a baj?

nem tudom

nem tudom mikor rám tör ez a valami
miért, honnan, minek

szavak zsonganak
összezsugorodnak
végleg eltűnnek

nyomatuk szívemen marad
átformál
és mégis maradok ahogy vagyok
terhekkel rám rakott

borzongok
tél imája

fehérség
didergés
messze hómezők
csontsovány apám

gyermek szeretnék lenni

 2013. szeptember 9., 11:35

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése