fáradt vagyok
védtelen
s mint annyiszor
most is
átjár a halálvágy
érett alma
férgesen
hullik
a földre le
hullik
pöndörödik a levél
szára szonnyad
halk sóhajjal
megválik anyjától
s egyedül
- mint mindig -
örök útra kél
bennem a szerelem
valahol mélyen szunnyad
élne szegény
de élne még
altatót dúdol a szél
lágyan ringatón
ne fájjon annyira szegény
árnyak birodalmába
tévedt szívem
oly fagyos
mintha jeges északi szél
sűvöltött volna néki
szél-szelek
viharos, édes vad szelek
fájdalmat terelnek
vele megyek
megyek
lankán libben
édes illat
kaszált füvek
szikkadnak
magam sem tudom
mit akarok
de egyet nagyon
dalba önteni
titok-lényem
elmondani édes szókkal
tudd meg szívem
ki él bennem
tudd meg szívem
2013. július 11., 16:07
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése