lépésben haladtam
szavakon tűnődtem
veled álmodtam
mélyen radíroztam
és újra szavak
imaként vágytam
egy érintésre
feloldódni valakiben
tekergő énekek
elveszett hada
szaladok vissza
az eredőbe
nincs gondolat
nincs semmisem
nem vagyok én
nem vagyok te
vagyok egy nagy temető
a közös eredő
vagyok ki nem
az örök vággyal
mélységesen szeretni
és szeretve lenni
szavakon újfent lovagolva
hinni mindenekben hitetlen
veled futottam veled keltem
minden hiába elvesztettelek
hova esett a zsebkendő
körben állnak a lányok...
fut a szél fut a szél
szoknya libben vágyak temetője
2013. július 15., 8:30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése