szomj

szeress engem
ringass engem
ölelj mintha volnék gyermek
bátortalan dadogó
félelmében megbúvó

szeress engem
ahogy a végtelen
öleli az eget

repce földön
sárga virág
ég kékjével
csókolódzik

szeress engem
csókodban
virágok nyíljanak
ölelésedben
napsugár cikkázzon

nézd milyen
végtelenül
piciny vagyok

kezemben
a múlt vékony fonala
időszálon pereg

máló vakolat
doh
penész
szegénység

nyakamon kötél
ki húzza meg

olyan éhes vagyok
olyan végtelenül éhes

nézd most itt vagyok
kérlek ölelj nagyon

öleld bennem azt ki sosem voltam
boldogságfűszerek illatozzanak

ringatozó hangamezők
sárgán viruló zanót-tenger

minden dícsér
minden hálás

bennem is ott a csíra

és ha nincs zord hideg
szárba szökken

és dalolok
dalolom a végtelent
a mindent átszövő
csodás mindenséget

nézd a várásban
öröm született
neked adom mit csak lehet
bár ez maga a lehetetlen

nincstelen koldus vagyok
néha-néha király gazdagon

feloldódtam a határban
fűszál zöldön harmat vagyok
könnycseppemként Reád hagyom

 2013. április 17,