Múltidéző

augusztus, te múlt idéző
szép nevű
oly gyorsan elszaladtál
időm sem volt észrevenni

érik a mogyoró, dió
vörös mókus dobálódzik
az út telis-tele

de jó lenne hideg télben

de jó lenne hideg télben
augusztusban megfürödni

emlékcsokorba temetni
révült tekintetem

ismétlődő szavak
ki nem mondott vágyak

óriási hiány
konduló üresség

mindenki otthon

anyaságom fosztott
hova lett a talizmánom

vagyok török
vagyok magyar

de vajon ki vagyok

"arra születtünk, hogy ..."
és ha igen, miért vész minden el

átalakul
színes üveggolyó
évszakokba zárt
mosolygó illatok

mennyire hiányzol
muskotályos zsálya

zeng az ének
fenn a bércen
Szép Szuliko

elvetélt boldogság
fosztott esztendők

zakatoló sorsvonat
ha hiszem
ha nem
eleve elrendeltetett

szívemben olthatatlan szeretet
mindenki messze-messze

"magam vagyok nagyon"
kérem vissza smaragd könnyem

bánatom kővirág
Rézhegyek királynője

mesékben dobbanok
régmúlt esték

rácsos ágy
te ott alszol gyermekem
esti mesék forgataga
indul felém

minden hozzátok hív
és én mégis maradok

 2013. augusztus 28., 11:10