belém gömbölyödött neved
annyiszor mondom, suttogom
hangtalan magamnak
áradsz
és én mosolygok
imák és mantrák
morzsolom a messzeséget
majoránna illat
fenn a hegy lágy hajlatán
napfény táncol
és a szél vadul suhog
boldog vagyok
neked adnám minden dalom
láthatatlan szálak
miközben az ősz már kandikál
pókhálószálak úsznak
ezüst hajszál
könnycseppek
és harmat
és újra csak mosolyog a nap
kódolt üzenet
én nem tudom, hogy van ez
csak egyszerűen érezlek
kedvenc szavaim tolakodnak
kötődnének csokorba
vagy csak úgy szanaszét szórva
újráznák magukat
mint Elizabeth Barrett Browning
Mondd újrája
halkan
lágyan
selymesen
az előbb már versbe fontam
de mostanra csak így magukban
álldogálnak
énKedvesem
2013. augusztus 26., 21:03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése