ne szedd le

hevenyészett sorokban

egyszerűen csak odavetem
lelkem fogható rezdüléseit

s a többi
tán pont a lényeg
ha van olyan
messze száll
felhők hátán utazik
esőkönnyel érkezik
édesanyaföld befogadja
leszek tenger
leszek fa
leszek mindenek éltetője

és mégis
te szeress engem

látod szép szívemet
neked kínálom
hallgasd dobbanását

növények nyújtóznak az égre
üde zöldjük fénylik
vannak melyek virágokat bontanak
selymesek lágyak
Isten oltalmára vágynak
ne szedd le...

főtt gesztenyét hámozok
elvesztette fényét
oh szegény
minden mindent táplál
élet és halál
összekapaszkodó szálak
hogyan lehet élni
ha ránk tekeredik a halál

clematisok kelyhe égre tárul
szemedben szépségük fénylik

alacsonyan jár a nap
házakra támaszkodik
szegény elfáradt
de másik féltekén
kábítószert szed
és ontja forró sugarát

szomjas a világ
sós vizek uralma visszatér
majd minden kezdődik elölről
s hogyan ki tudja
Isten sem...

 2012. október 31.