napszítta álom
fakósárga
megkopott valóság
keserszürke
aranyba szőtt hitek
talmi csillogások
eladósodott világom
börtönbe zár
köröttem s bennem
értetlenség honol
futnék, szaladnék
tengerpart fövenyén
mezítláb taposnám
a nedves homokot
s várnám az éjszakát
talán csillagok szöknének
a rámboruló éjre
talán enyhet adó
szavakat suttogna
a képzeletem
keresném kezed
és ha érezném
tán boldog is lennék
tengerpart fövenyén
egy álom aludni tér
kedvesek és szerelmek
lázas imákba temetkeznek
bús szomorú éjszaka
csillagtalan magány
kereslek egyre
vajon hová rejtőztél
2013. június 18., 9:01
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése