2014. április 13., vasárnap

végtelen vágy

akkoris és akkoris hiányzol
nem is voltunk együtt
nem is
nem is
oh hogy is lehet együtt lenni
a boldogságban is ott a bánat
buta ember
buta én
a vágy
az óriás
felfal mindent
elnyel
lementem a pincébe
túrót csípegetni
utánam jött
apám-anyám
hátba veregetni

telhetetlen
luykas bödön
mindent elnyel

hátamon a zsákom
kifolyott a mákom

gida lettem
erdő mélyén
vízből ittam

velednélküled

magányra ítéltetve
halálnak születve
testbörtönben vajúdni
egy élten át

perceg a szú
dalol a határ
csivitel a tavasz
mi rögtön nyár

elnyelik egymást az évszakok
hova lett a türelem
a mindennek ideje

szeretlek
felborzolom a vizet
összetörik a tükörkép
pedig ott állok én

nézd kezemen végigcsordul a nap

a bőröm pergamen
vagyok mint egykoron nagyanya

szeretlek

dacosan

csobog a hűs patak
nyomán élet szökken

 2013. április 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése