akkoris és akkoris hiányzol
nem is voltunk együtt
nem is
nem is
oh hogy is lehet együtt lenni
a boldogságban is ott a bánat
buta ember
buta én
a vágy
az óriás
felfal mindent
elnyel
lementem a pincébe
túrót csípegetni
utánam jött
apám-anyám
hátba veregetni
telhetetlen
luykas bödön
mindent elnyel
hátamon a zsákom
kifolyott a mákom
gida lettem
erdő mélyén
vízből ittam
velednélküled
magányra ítéltetve
halálnak születve
testbörtönben vajúdni
egy élten át
perceg a szú
dalol a határ
csivitel a tavasz
mi rögtön nyár
elnyelik egymást az évszakok
hova lett a türelem
a mindennek ideje
szeretlek
felborzolom a vizet
összetörik a tükörkép
pedig ott állok én
nézd kezemen végigcsordul a nap
a bőröm pergamen
vagyok mint egykoron nagyanya
szeretlek
dacosan
csobog a hűs patak
nyomán élet szökken
2013. április 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése