vagyok, mint harmat
arccal a Napnak
éjjel hűvösében
csillagnak álmodom magam
s mikor a hajnal lobot vet
lángoló kezével
csillagruhát simít rám
vagyok, mint harmat
feloldódó tünemény
de míg rezeg a létem
a földi égen
csak Terád gondolok
s tudom, bár ezernyi alakban,
de mindig visszatérek...
2013. június 17., 17:49
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése