kalandoznak a szavak
szétomlik a reggel
- az ínyenc francia -
egy újabb nap kezdete
egy újabb ajándék
színes szalaggal átkötött élet-csomag
vajon kioldja ki a masnikat
bennem képek fakadnak
miközben egymásra csúsznak
fény és árnyék játéka
van mi a szemnek láthatatlan
csak így érthetem
és ha nem tudom leírni
milyen nehézzé lesz
hurcolom őket
majd némán elengedem
mások reájuk találnak
halászháló Duna-illattal
ki ért meg
mivel is kéne olajozni
gördüljenek
de ne hangtalan
éppen nem
hosszan tartó vajúdás
a semmit szüli meg
nehéz
most minden szóvirág
ólomsúlyúvá lett
Rézhegyek királynője
szemem elé libbent
hív
de mielőtt elérném
szétfoszlik
ma a vésőm nem farag míves gondolatokat
minden hibás
s mint Danyiluska a kővirágokat
én is összetöröm
csak a romok hevernek itt
2013. szeptember 6., 9:08
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése