villanások

Álmot hint a csend
porcukor csillan a pitén
rózsaszín tűzhely
szépen festett virágokkal
alatta a láda
benne horpaszt a macska
nagyanyó tiszta kötényben
húzza a rétest
illatozik a fahéj
reszelve az alma
túró várja felkenését
húsvét-húsvét


messziről harangzúgás
hangos a kerengő
apácafátyol libben
arca kicsattan
vidáman nevet
fogja kis lapátját
ás túrja a földet
nefelejcset ültet
már kék szirma kibomlott
emlék a múltból


minden távolságban a titok
valami ígérő sejtelem
szívek menetelnek
reményvirág fakad


kútkávánál díszruhás legények
friss vízzel a vödör kezükben
hangos loccsanás
sikítanak pártás lányok
de kezükből nem ejtik el
a szív fölé tűzendő virágot


harsog az élet
bogár zümmög
egyre hangosabban
jaj szegény de lépre ment
szabadulna, oh de szabadulna


keresem a tegnapok ízét
a ma harapása oly fanyar
majd...majd
suttogom egyre
mikor az álom már valóság
de akkor újabbak követik
mert ilyen az ember
kevés a pillanat
milyen balga
milyen balga


nézd csak! hétszínszvivárvány
ragyog ott fenn
az előbbi zápor tündért hozott
nevetése úgy szikrázik
de úgy szikrázik


s én csak csendesen lépdelek
kakukkfű illata hoz vissza...

 2013. január 29.