mesék mezején

elveszett emlékeim helyén
sötét lyuk tátong

azelőtt éjjelente
folyton zuhantam
le a mélybe
pedig tudtam repülni
de valamiért mégsem
elrugaszkodtam
többször is
mindenhiába
üldöztek
zuhantam-zuhantam
egy lyukon át
vízpartjára estem

sokáig kísértett ez az álmom
mára ez is elveszett
de feltörnek mik nagyon fájnak
miket úgy felednék
magamon kívül temetnék
minden hiába
nem segít ima
talán ha hinnék
igaz hittel
és nemcsak néha fohászkodnék
valami sosem érkező kegyelemért

már rég tudom minden hiába
bárki megbocsájthat
de ettől még bennem mardos
az el- és kimondhatatlan

szárnyaszegett vágyak
lázasan temetkeztek
örök sajgó folyam
vénülő testemben

lelkem ismeretlen rengeteg
régen elvesztem benne

tengernyi szeretetem
engem fojtott meg

nehéz teher az idegen
hol nem értik míves nyelvemet

mesék mezején utazom
ugye anyám hozzád érkezem


2013. szeptember 28., 18:17