mesélnék neked

mesélnék neked
szólnék, mondanám
oh, annyira mondanám
mit rám rakott az idő

de nem vagy

te nem vagy

zsibbad a lét
zubog a magány

keresnélek
bódult őrületben

gyere
hallod

nem láttam néma ajkad
lezárt szemed
tőlem messze mentél
mikor nem voltam veled

percek robognak
évszakok vetélnek

szédült keserves percek

mindened voltam
annyira vártál vágytál
milyen boldog voltál
és én balga
végtelen ostoba

minden visszafordíthatatlan
engedd hogy szeresselek
de hogyan
oh, de hogyan

merre jár lelked
szellemed

tested rég a lángok martaléka lett
itt hagytál árván

mennyire szerettelek
csak éppen
rossz voltam
mint mindig
mint azóta is

fáj
néha annyira fáj

megbolondulok

hajamban az ezüst temérdek
kupecnek kell-e

vágyom hangod
s látni szemed

mesélnék neked

 2013. szeptember 5., 17:00