Reggeli levél Virágomnak

Ma reggel elszaladtak az ujjaim Virágomra gondolván:-)

hűs van itt
langymeleg ott
a napocska milyen csapodár
van hol meleget ád
van hol bújócskázik
gyönyörű az ősz
bár még nyár van
ökörnyálak fénylenek
kései virágok nyílnak
fény és árnyék feleselget
minden a Teremtőt dicséri
a csend felerősíti a szépet
de a zaj birodalma kérlelhetetlen
és futva terjed mint az iszalag
vagy még inkább a repkény örök zöldje...
bennem is mosolyok szaladgálnak
hisz odabentről a szívből indulnak
lélekfakadóak
és merészsóváran a szájra ülnek
ott hintáznak
ez bizony nem a "semmi ága"

a gondolatok meg kalandoznak
az kilőtt ágyúgolyóbis sem kell nékik
utat törnek
akár nagyapa a diót
hej be finom!
sülő tészta illata
tekeredik orrom alá
ügyes kezű nagyanyám kicsiny kontya alol szöknek...

messze járok rég
visszatérek a szépséges Baranyába
tejszagú reggelekbe

kedvem semmi sem szegheti
boszorkányöltés ide vagy oda
mit nekem!

fényes tűk lány kezekben
készül a stafírung
van még ilyen?

bélyeget csókol a földre a nap

a szél is csak csendesen duruzsol
mint tél hidegében az álmodozó kályha


2013. szeptember 3., 8:54