térdig a fűben

se bánat, se fájdalom
hűvösek a hajnalok
otthon valahol
mezítláb a torzsák közt
nem szúr, nem bánt
felkavar a nyár
pergő búzaszemek
belém kapaszkodik a határ
valahol te mégis vársz
kusza gondolatok
elszaladt élet
belül még mindig ott sír a gyermek
térdig a fűben
veled
csak veled
a percek évekké lettek
neked adnám minden gondolatomat
elmentél
magad után hagyva édes szavakat
belőle fontam bánat-koszorúmat
hogy szeress
arra kérni nem lehet
mindenféle nesz rian odabent
hangosan dobban a szívem
érted Szívem
elmúlik a nyár
közeleg az ősz
fáradnak a lombok
hajunk ősze lassan ezüst-tenger
nézlek
szememben mosoly
feléd nyújtom  karom
minden rezdülésemben
újra és újra éledsz
te vagy az ki szóra bírtad a lelkem
neked dúdolom minden dalom
hallgasd meg  énKedvesem

 2013. július 24., 18:12