Puha kézzel felém nyúlt az éjszaka
nem ígért csókot, nem mondott bókot
csak lágyan ringatott álomszárnyán
s mikor elszenderültem leoltott
sok-sok lámpást őrnek csak egy
csillagot hagyott ott fenn és lent
a telihold feleselt vele
ezüst fénybe vonta az udvart
hát megkérte a szelet
fújja csak fújja a felhőket
pőrén ezen az éjen ne álljon
így óvta édes álmom...
(Jarles, 2007)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése