2010. július 20., kedd 09:12

Gyűlölöm a vadvirágos rétet - szaggatott vonalak

http://www.youtube.com/watch?v=KrTFeoM7oWg&NR=1

Gyűlölöm a vadvirágos rétet...

a két kezed még most is látom
nem szóltál semmit csak néztél rám
szemedben zöld fény sok mindent mondott
és cirmos pettyeim csilingelve nevettek

Karádyt hallgattam
előtte Bachot
jó kis melange

ölellek egyetlenem

s fénybe fordulnak az árnyak
már a karjaimban látlak
Angela kicsi angyalkám

Bakacsi

romantika
lágy fények a Dunán
sétahajó
halk csobbanások
zeneszó
összesimulva táncolunk

álom, édes álom
térj be hozzám;
de ne törékeny lepkeszárnyon

Kalevala
ősi mítosz
arkhangels - nem tudom hogy kell írni

impresszionistább vagyok az impresszionistáknál

hol vagy
hol jársz
merre visz utad

ropog az avar
por száll fel léptünk alól
cipőd fénye szememben
s a megtaposott emlékek szívemben

füst száll a szemembe
vagy csak szívem könnye
mitől homályos a múlt édes kincse

vágydobbanás - álomkép

nem hallom hangod
sosem szóltál

összefonódunk az avaron, az avaron

vége a nyárnak
hűvös szelek járnak
maradj itt, maradj itt kék álom

alakod karcsú árnya égig ér
onnan mint röppenő nyíl talál el
átlőtt szarvas vergődik vérében
megtört szeme reád tekint még egyszer

képek

csak mondom

ölelj át, oh ölelj át csak egyszer még, végleg...

Trilógia

2010. június 22., kedd 09:15

Ez már majdnem szerelem
ma reggel mikor veled keltem
s kusza gondolataimat még véletlenül sem rendeztem
kerestem a fonalat merre gurult az a fránya gombolyag
de több kilométer után megálltam s úgy maradtam
s most nem tudom mit tegyek
sóbálvánnyá lettem
remélem télen megvadult elemi erők
erdőkbe reptetnek s leszek éhes vadak csemegéje
s a bujdosó királylányt is megmentem
az a buta öreg király ráébred mennyire szerette
az a legkisebb, volt kedves kicsi lánya

ma reggel veled...
s előtte éjszaka mennyit járt a szám
neked szőttem szó-szőttest
persze jól tudom kedvenc szavaimat folyton ismételtem
na de mondd már kimondta, hogy mindig minden új legyen
szerintem igen balga, akár az építészek kik gigászi álmuk
mindenféle skatulyákba varrják

bolond szívem zakatol egyre
eltévedt sehova se vezető vágányra lelt

dohogok mormolok boszokányszombatolok
holdtöltekor felszökkenek az égbe
s onnan nézek szerteszéjjel
keresem az elveszített utat
bár meglehet sokkal jobb magányosan
a rengetegben
- mint egykor Ábel -
tisztának lenni
csak a széllel feleselni

2010. június 22., kedd 09:36

tiszta vizű forrás

- /A címet önkényesen..Zs.Zs. adta../-

szeretlek
tiszta vizű forrás
buggyan a szó
árad az érzelem
szeretlek
ismételgetem magamban
de régen mondtam
milyen édes
árad szétárad
felemel
könnyűvé lettem
kímélj meg
zuhanni még ne
kérészélet
mégis szép
elégek
félek
nem nem félek
csak egyszerűen szeretlek
vallomásként harmatcseppet gyűjtök
a hajnali rétről őzsuta randevúról
tenyeremből kínálom minden szomjazónak
ki rá lel
s ki nem azt meglelem
kortyok
karcosak
akár ott fenn a levegő
szeretlek
áradó érzésfolyam
szétterül
sose töltsd fel az árteret...
élet tölti meg
először csak satnya ágacskák riadoznak
majd egyre erősödnek
büszkén törnek az égbe
s mindenféle virágok szélsimogatásra reszketnek
hát ne ne töltsd fel
hagyj a folyónak szabadteret
oly egyszerű ez

2010. június 22., kedd 09:55

álmos a szó

álmos a szó
térdel a vágy
gyere el
gyere el hozzám
nézd milyen szépen nyílnak a virágok
madárfiókák repülni tanulnak
zeng a szó
éled a táj
fekete álom aludni tért
még nincs tél
mégis hófehérbe öltözött a szemhatár
fekete-fehér
kelet és nyugat
ember és ember
ha ég szerelemben
milyen más szemmel lát
de meglehet mindent csak képzelek
s most kis virág vagyok
erdő mélyén bújok
s onnan csilingelem halkan
szélszárnyára ülve
mennyire szeretlek

2010. június 27., vasárnap 13:31

Liliomok

Kék fényű hajnal utamat szegte
hosszasan álltam elmerengve
lépjem át
vagy várjak
míg a nagy dolgok rendje szerint
minden elrendeződik
minden hajnalt kiböjtölni
minden érzést eltemetni
maradni rendületlen élettelen kő szívemmel
tudtad-e bennem pihen mélyen elrejtve
az örök szerelem
kitörő vulkán
égető láva
mindent felperzsel
izzó tűzfolyam
hömpölyög
antik Róma
szép szerelem
Pola az egyetlen
elnézem fürtős haját
kiszabadult a regulából...
Arra jár Livius
mert idő az nincs
a tengely is elkopott
vagy tán ellopták
mennyire szeretlek batikolt világ
mennyire szeretlek ki mint villám
belém hasítottál
látod nem vagyok veréb
de mégis ugrálok
korlátom nyikorog
recsegve ledől
fából faragták
és a mandarint mind eladták
az a hetedik csak mese volt
el ne hidd
nyisd ki bátran azt az ajtót
kedved ne szegje, hogy kulcsra zárva
hidd el ha illesz a zárba önként kitárul
még belépned sem kell hisz egybenyílnak
mint mára a Dávid- és a Tűzliliom

2010. június 26., szombat 23:20

Falak

ma kövér és véres a Hold
rám telepedtél
jár a szád
mondod csak mondod
egyre magasabbra száll
az indulat
hát hallgass már
nem érted
miért nem érted
megtelt a Hold is
felszálló ága
leszálló ága
hinta-palinta
gyere szeress
ne kövess
az Istenért ne kövess
hagyj lélegeznem
sikoltva kitör a szó
karambol
fék nem csikorgott
annál jobban a kerék
útban volt a fal
szemben is jöttek
a másik fal is rossz helyen állt
akár az út menti fák...
túlfeszített
túl feszített
anya karjában csecsemővel
ordít csak ordít
egy másik kép villan be
egy másik anya
kezéből kitépték
falhoz verték
ott vajon mi vagy ki volt útban
dallamot hallok
mennyire szeretem
Aznavour hangja sír a szívemben
Yiddishe mama
a kis örmény rég elhagyta hazáját
én is
de másért
fáj nagyon fáj
ordítanék
egyszer végre ordítanék
és kocsist megszégyenítő módon káromkodnék
erre a pont pont pont világra
csendes visszafogott lényem
levetné zabláját
szabadon áramolna belsőm vad moraja
ma véres a Hold, megtelt egészen
s a kés vajon hova esett
csobban a víz
hív az Ohio

2010. június 26., szombat 10:46

Elképzelem

Elképzelem ahogy dolgozol
milyen jó látni dolgos kezed
és tudni, hogy ha elfáradsz is
engem szeretsz
mondhatnám ma még
de minek
bolond az, ki kergeti a pillanat-szépet
holmi sötét eljövendőért
látod Drága, most mégis pergetném az időt
mint méhész a mézet
zümmögő kaptár
csurran az édes méz
szeretlek
társítok mindent mindennel
de Te talán már tudod, hogy nem tévedtem el
csak látszatra összevissza és csapong a gondolat
nagy rend ez,
mint kicsiny gyermek fészek-rajza
mindennek a kezdete és egyben vége
a köztes meg? - ki tudja
vibrál a levegő
a Nap már forrón éget
reped a föld
megannyi pici katasztrófa
egymást felerősítik
és végül átcsapnak konok fejünk felett
elnézem az illatba ájult szomjas vidéket
kényszerérik minden
mint egy szalmaláng-szerelem
úgy várom, hogy hazatérj
és mikor átölelsz már semmi sem hiányzik
minden rád vár
a kedvenc fotelod
a búsan árválkodó papucsod
kutya nincsen
valamiért alig várom az estét
halovány lámpafény
csak éppen dereng
mint mikor az elfáradt éjszaka aludni tér
és a hajnal nagy álmosan ébredezve a helyébe lép
és még annyi mindent mondanék
megirigyelve? Paul Géraldy kedvesét...
persze nem, csak azt a könnyed csacsogást
visszaléptem az időben,
de oly mindegy végül is
hisz akkor is voltak gazdagok és szegények
és mit látni vélek, bizony az úri szoba titka
az én helyem azonkívül van, eredően
de Te akkor is engem szerettél
ahogy én Téged, pedig nincs is mindörökké

Ezredévek

Ezredévek dübörögnek
kévébe kötöttem az időt
minden hiába
nem láttalak már mióta
kedvem szegetlen
pelenkázni miként tudnék
óriás bébi a ma
éhes, nagyon éhes
megetetném
de levágták az összes marhát
de van még tápszer
gyógyszer konszernek
-látszatra csak -
veszekednek
téves, mint minden nézet
hogy létezhet demokrácia
de leginkább a szabadság
de nem baj
hinni kell
bízni kell
lehazudni csillagot
akár vöröset is
szegény kis katonák
mit vétettek
szememből könny csordul
de nincs ideje lefolyni
egyszerűen odafagy
oh te hideg Szibéria
Gázláng – milyen szép is
kérdés mire használják
hogy film is volt
hát igen, szerettem
félelmetes a romantika
mennyire szeretlek
nyújtanám kezem
de nem érlek el
alakod szétfoszlik
mint a hajnali köd
ha csókolja a kelő nap
telített a szívem
mi lesz velem
nem lesz ideje vért pumpálni
bennem reked még a lélek is
egyre csak hajtogatnám
szeretlek szeretlek
de visszafogom magam
persze minek
nem sokáig mondhatom
oly rövid a szerelmes pillanat
és mily hosszú a nélküled
ezredévek dübörögnek
elefántok halni mennek
szememből könny kicsordul

2010. június 25., péntek 17:51

Tilos az A

Derkovits Kassák és te drágám
zeng a munka dicsérete
akár sztahanovista is lehetnél
de időközben sajna kiment a divatból
de mint tudjuk és ahogyan szól a nóta
„mert a divat az nem halad, csak visszaváltozik”
Remény hát van
és
Remenyik
bíztatóan hangzik
Tilos az A , lehet a B is
de akkor még van C is
persze ki tudja
hízik a lista
gyarapodik
ahogy a félelem
kivert kutyaként oldalogna
de már kiver kutya sincsen
Mészárszék
újra divat
eladták rég a vágóhidat
termeiket bérbe adták
húzzák a zenészek
oh nem
nem a vén cigányt
őt megtagadták
zsuppolták, zsákolták
és az isten tudja miként szállt a végzet felé
s mindez lehet nem is múlt idő
milyen is a kedvem
otthagytam, felhagytam mindennel
zsebemet tapogatom
vajon oda mit rejtettem
tán a boldog tegnapom
és most aztán félhetek
jönnek a zsebesek
szeretlek
nemcsak úgy mellékesen
két slukk között
hogy az időt valamivel akkor is kitöltsem
Derkovits egyik vásznáról léptél le drágám
egy égővörös cupéba lazán beugrottál
hangosan csikorgott a gumi
mert miért ne
és egy szegény mamóka majd szörnyethalt
na jó ez nem a tied
csak olyan jól hangzott
Te ennél sokkal szerényebb vagy
és a lényeg, hogy engem szeretsz