s nincs senki ki ölbe kap
keserű folyammá válik körötted
a máskor oly édes
elfogy a hangod
bánatodba fojtod
csak a lelked mi sír
néma vagy
nincs szó
nincs könny
csak a málló vakolat
mi pereg
perceg a szú
mily meghitt pillanat
hangja vékony fénysugár
imbolygó gyertyaláng
bölcs vagy
szád szegletében
mindentudó mosoly
mégis most hiába minden
kisujj-magány terpeszkedik
egyre jobban
kiürült elméd őrületbe csap át
megfosztott szép gondolatok
valahol bezárva rettegnek
cella-rab
elrontott teremtmény az ember
valaki játékos kedvében
torz szüleményt alkotott
/- szerkesztő megj.: Köszönöm!-/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése