Csábítás

köd üli meg a völgyet
tejfehér álom lebeg
kitárt karokkal
a zöld út felett
veled ott járok
én hajdani asszony
most csak vagyok
csalfa lápi lidérc
kísértem az eltévedt
bolyongó kósza lelkeket
vissza többé ne térjenek
vesszenek a homályba
parttalan vízen élettől fosztva
evezzenek lankadatlan
vagyok az örök csábító
vagyok az örök álom
kit soha senki el nem ér
testet öltök merészen én
szépségem átragyog a sötéten
arcom halovány szelíd bája
útvesztője fájó szíveknek
karcsú alakom maga az igézet
beleveszni vágyik ki csak látta
ölem illatos selymét...
és én boldogan csábítok...
majd mint jóllakott vámpír
máris odébbállok
mögöttem megtört alakok
miközben kedvem magasra hág

(Jarles, 2005)