............

 

fotó: Alíz

lám a pihenő piciny mag
lassan csírát ereszt
milyen csoda
élet fakad
s látod kedves
mindnek más kell
van ki fényre éled
van ki a sötétre
egyik a meleget várja
hogy kifejlődjön
a másik hűvösebbet
s van amelyik a hideget
 
akár az ember...
mind-mind másként nyílik
másként adja önmagát
és ha rosszul ápoljuk
sosem hajt ki
sosem nevel virágot...
vagy bimbót még csak-csak hoz
de aztán bele is hal
és mint ősszel a levelek
elengedi a szárat
bimbó voltában
de már elvékonyodott
megbarnult száracskával
 
látod kedves
mennyi nyelvet beszélünk
hiába is anyanyelvünkön szólunk...
 
érlellek magamban
ízesedsz
átjársz
mint nyelven a bor íze...
s a testben meleget áraszt
 
mi indított feléd?
lépteim nem macskakövön kopognak
egy égi ösvényen suhanok feléd
néha tán érkezem is
nemcsak a képzelet vet szelet
tán valóban vagyunk
mint befont kalács
szépen egymáshoz simuló szárak...
 
szeretek dagasztani
érezni ahogy a ragacs
selymesedik kezem alatt
szép fényes gömbként pihen
dagad
majd átgyúrom
ágakat sodrok
és befonom
oly szép!
újra kelesztem
és mosolygó barnára sütöm
illata édes, hívogató
átjárja a házat
és ha széttöröm
belül fehér szálas levegős
csodás.......
 
és ha így törődünk egymással
mily meseszép...
 
ajándék
édes izgalom
csak csalódás ne legyen
 
milyen is mikor a meglepetés
nem boldogít
sőt...
és nem is titkoljuk
ajkunk lefittyedt
szemünkben csalódás
és a másik?
oh mennyire fáj neki
mily boldogan adta...
 
lám, sosem tudni
de mégis nem hazudhatjuk
de csodás
erre vágytunk
 
vagy mégis
a másikért?
 
nem
nem tudom.....