keringés

pereg a méz
hull a levél
tavasszal az ősz visszatér...
a tél ujja kíméletlen
és mégis szökken a zöld
táncot jár a halovány napsugár
s minden vár áldott türelemmel
fában a szú most békésen szunnyad
vagy a zaj tán mi hangosabb...
szeretlek
bólogat az áttelelt levél
rügyek növekednek
mint kicsinyke leánykeblek
kiömlött festék
micsoda színeket fest
nézd hajam ezüst
hova lett a gesztenye szelide
szememben az álom elveszett
helyette valami tétova látomás
mi tán már a véghez vezet...
lezárom a napokat este lakattal
reggelenként mégis még kipattannak
akár szívemben szerelmem...
látod, minden hiába
még mindig neked mesélek
bennem kering sosem volt szerelmed