kopott vászon

2010. augusztus 17.

kopottas vászon
régen szőtték
hová lett a szövőszék
kicsiny kéz mikor vígan szaladgált
a színes szálak között
álmait mintázta egy ábrándos nő
már csak egyetlen vágya maradt
mit meg nem szőhet sosem


a falon megkopott kárpit
vörösbe álmodott antik rózsák
krémszínnel avítt illatot árasztanak
szegélye itt-ott felbomlott
barnás kacskaringók mégis vidám táncot járnak
a levelek zöldje egész sötétté lett
szép, mint valami ó-görög mítosz


napfény csillan tenger zöld kékjén
fehér sziklák büszkén ágaskodnak
hajdanán Itakán tombolt a nyár
tündérek, sellők és félistenek
pajzán táncot jártak
léptük alig horzsolta a fövenyt
fel csak aranyfüst szállt
örök titok honnan hova


kopott vászon lassan éled
najádok és szépséges szörnyek énekelnek
daluk alvó szerelmeseket ébreszt...