2010.04.16 09:58
szerető szívek bonthatatlan egysége
mézeskalács-szívünket kettétörted
egyik felét nagylelkűen nekem adtad
a másikkal ott a téren – nem Velencében -
galambokat etettél
kik mint a mesében
válladra ültek
de nekem énekeltek:
felejtsd el
felejtsd el
-búgtak kórusban
de én azt az egyetlen egy verebet dédelgettem
ki örök tavaszt ígért akkor ott valahol messze
s Te?
csak álltál, mint katona a vártán
bajszod alatt íncsiklandó mosoly
vagy csak képzelem így utólag szebbre festve
majd egy laza mozdulattal mindenkit leráztál
kivillantottad vakító protkódat
- szép ragadozó -
s máris lecsaptál arra a vihogó szőkére
szemem előtt ott a téren
ott a téren
a kis cicus már bújt is
nem kellett várnod, mint régen...
és én?
na igen, nem gyászoltalak
ott állt épp egy édes mackó
menten hozzábújtam
de a szedte-vedte csak fából faragott volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése