2010. március 23., 11:36:21
vakolatlan ház
pergő mész
szegénysoron
fut a láb
fél a szív
sötéten ásít
a hűlt ablak
ajtó csak félfa
kibe jár a szél
muzsik
szól a dal
danadaj
hej cigány
és én
a fehér
elvesztem
napra sem leltem
sötét
mint a fénytelen éjszaka
minden perc önmagában pereg
még kér a száj
még kér a szív
de üres a kéz
mi ad...
nem marad
semmi nem marad
emlékek pattogó száraz fenyőtobozok
a magok messzire köpődtek
kiszántják
gyilkos indulat
nem kell
nem kell
majd a kertésztől drágán
drágán
pocsékba mindent
igen!
inkább mint kárba
ki érti ezt?
ki érti ezt?
sírok
meszelt arcomon
vér csurog
könny helyett
felkarmolta szava...
fáj
befogom a szám
megfagyott
a gyufaárus kicsi lány
szemében igézet
holtában csillagként ragyog
körötte a sok gyufa
s jól öltözött emberek...
szánom-bánom
ráterítem most már a nagykabátom
legalább ott ne fázzon
sírok
szívem szakadt
túlhúzott rúgó
kattog kattog
fémesen pattan
be
a kinyílt zár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése